Ismeretlen ismerős
(Radames):
Ha száll hajóm a messzi végtelenbe
És átlépem a titkok ajtaját
Akkor feltárul egy másik ég felettem
És itt hagyom a nagy világ zaját
(Aida):
Úgy elszállnék szabad szellőt követve
És elérném a messzi Ég falát
Óh a föld alattam,s fénylő ég felettem,
Csak szállnék, míg meglátom szép hazám
(Radames):
Ott megszűnik a tér s idő, hisz nem kell
(Aida):
És elérjük, hisz karnyújtás az ég
(Radames):
Egy másik nap, mi nyugszik ott és felkel
(Aida):
Egy szebb jövő, mi tárul majd elénk
(Aida & Radames):
De mért mondom épp neked
(Aida):
Hisz úgysem értheted
(Radames):
Akit tán legjobb lenne elfeledni, s nem lehet
(Aida & Radames):
Egy ismeretlen ismerősnek,
És nem tudom, hogy miért
És nem tudom, hogy mért így jó
De könnyű minden szó
(Radames):
Na, ebből semmi sem lesz!
Nem vihetlek téged hajózni!
Ehelyett ülhetek a trónon
és küldhetek másokat hadjáratra.
(Aida):
Úgy beszél, mint aki rabként éli az életét!
(Radames):
Igen, csak nem láncra verve,
hanem egy házasság börtönében!
(Aida):
Ha nem tetszik a végzete,
akkor változtasson rajta!
Maga a saját ura!
Magán nincs bilincs!
Ne várjon irgalmat vagy megértést
egy egyszerű szolgától!
(Radames):
De miért mondom épp neki?
Hisz úgysem értheti
Akit tán holnapra elrejtenek a tegnapok
Egy ismeretlen ismerősnek
De el kell mondanom
S ha itt lenne, én mondanám
Bár úgyis tudja már
Tudja már
Tudja már