Hûség

Nem én választottam
Õ hívott engem
A hûség megtanított rá
Hogy szabaddá kell lennem
A szó kell csak, hogy megérintsen
Máris oltár lesz a testem

Nekem így szép
Ez a hûség
Pedig széttép
Ami mélyen bennem ég
Kínlódni így jó:
A hûség a legkegyetlenebb béklyó

Hát kísérts meg újra
Gyönyörû álruhádba bújva
Hogy aztán jelmezed minden fodra
Legyen a hajnal sarkába dobva
Meztelenséged szobra
Így lesz az emlékezetnek foglya

Nekem így szép
Ez a hûség
Pedig széttép
Ami mélyen bennem ég
Kínlódni így jó:
A hûség a legkegyetlenebb béklyó