Rosenberg Dani

’37-ben mikor a hősünk, Dani még a gimibe járt,
Nem sejtette milyen gyorsan jön majd el a változás.
Járt oda egy másik gyerkőc, úgy hívták Magyar Zoli,
Mindig lesett Dánielről, mikor jött a nagydoli.

Zoli volt a rámenős szájhős, és legnagyobb riválisa
Dani volt az osztályelső, csak tornából volt hármasa,
Csúfolták is sokan a srácok, pedig tudták, hogy jó ember,
De Dani neve kicsit más volt úgy hívták, hogy Rosenberg.


Refr.:
Ha a vonatok indulnak
Ha a jó napok elmúlnak
Rideg helyeken száguldva – ájultan.
Akárhova visz lesz új nap
A gonosz oda már nem nyúlhat
A szíved gyertya mit elfújnak – de meggyullad.


Eljöttek a kegyetlen évek, a házmesterné feldobott
Egy nagy lakásra volt szűksége, és nagyapa csak hallgatott.
Azt mondta: „Bis hundert und zwanzig” és kölyökösen pislogott,
Végül így szólt: „Fel kell vennünk, most a seriff-csillagot”.

Elvitték a fűszeres Goldstein-t, a zenetanárt Klein Manót,
A házban ő volt a legjobb fej, és Weiss-t a legrégibb lakót
Vitték Zimmerman-t az elsőn, és két lányát Katót, Lizát
Az irodalmár Kardos Ernőt, pedig ő katolizált

Refr.

A téren Zoli menetet látott tudta, hogy még tartozik
Hát elindult osztálytársához, a szomszédban volt épp Dani
Becsöngetett Rosenbergékhez, de jött az igazoltatás
A két nyilas a szobába lépett, Zoli tudta a folyatatást

A nyilas hosszú listát nézett és neveket is olvasott,
Mikor Dani nevéhez ért el, Zoli azt mondta: „Én vagyok”.
Mikor visszajött még látta az arcát, futott és megállt Dani
Felemelte mindkét karját, ahogy a rabbi szokott áldani.

Refr.