A kutya
Bús őszi éjszaka,
ha voni egy kutya.
Eszembe jut,
hogy nekem is volt egy szép nagy blökim.
Csak énrám hallgatott,
s főleg nem ugatott,
ha mondtam neki, hogy:
Nem hallgatsz el mindjárt, rögtön!
Minden fánál megállt,
csak három lábra állt.
Szépen kértem, hogy:
Gyere már tovább végre, nahát!
Mellettem ballagott,
csendesen mormogott,
s nagy ritkán harapott:
az ellenőrt, a rendőrt, a kukást,
a postást, tűzoltót, szenest és az ószerest.
Éjszaka elszökött,
s reggelre visszajött.
Tudom jól, mit csinált:
Felcsípett egy-két kutya 'babát'.
Így ment egy darabig,
egy őszi hajnalig.
Vártam egy ideig,
de nem jött vissza sohase már.