Ritkán itta tisztán.
Aurora
ritkán itta tisztán
nyomta csak rá a szódát
ő magát húzta fel
én meg a kezemen
estefelé az órát
és úgy mint két idegen
a kávét jéghidegen
szűrtük a zaccról
minden reggel
ő sietve el
én vissza még
délig az ágyba
a hamutól a párna
hófehér volt rég
zsírjába fagyva a gázon
a tegnapi maradék rám várt
vártam hogy jöjjön az álom
az égve felejtett lámpát
belepte lassan a por
és szürke volt már rég
a párna a tinta így volt megírva
nekünk a kezdet a vég