Szép és szomorú

Köveket rugdal a cipőm hazafelé
Vasrácsot penget egy letört ág
Világom nem foszlik semmivé
Nem is lesz műanyag világ

Tudom, hogy mi az, amit nem lehet
Azt is, hogy mi az, ami kell nekem
Fáj az, hogy nem lehetek veled
Fáj az, hogy nincs két életem

Tört szárnyú madár a képzelet
Fáj az, hogy nem lehetek veled
Hajamra hűvös köd szitál
Ősz van már, elköszönt a nyár

Álmomban mégis tavasz van
Napfény ragyog ma a szavakban
Dallam vagyok csak e dalban én
Minden hangban te vagy a fény

Pár év és nem ismersz majd rám
Homályos emlék lesz majd
Csak a holnapután
Fáj az, hogy minden véges

És az is hogy minden végtelen
Szép és szomorú egyszerre néha
Nélküled és veled
Az életem

Pár év és nem ismersz majd rám
Homályos emlék lesz majd
Csak a holnapután
Fáj az, hogy minden véges
És az is hogy minden végtelen
Szép és szomorú egyszerre néha
Nélküled és veled
Az életem
Szép és szomorú
Az életem
Szép és szomorú
Az életem
Szép és szomorú
Az életem