Tétova
Balasi Ádám, Kocsis Zoltán
Sehova se mész
Nem tudsz semmit, nem leszel senki
Hamar odaérsz
Ahova az ilyennek kell menni
A semmi közepén
Egyedül sorvaszt el az élet
De nyújtja a kezét
A lét, ami nem enged még téged
Refr.:
Tétlenül állsz
Jönne már, mondanád
Mondanád
De elapad a hang és vele együtt
Megakad a szó
Zárva van a száj
Azt hitte szebb
Azt hitte más
De marad ami volt
A fáról mind lehullunk egyszer
És ugyanaz a folt
Színez át, hogyha nem cselekszel
Mi annak idején
Millió ember útját állta
És a legvégén
Egyedül ezt hagyod majd hátra
Refr.