Ars poetica

Néha elfog az érzés, elmém tüzes lázban ég,
felteszem újra a kérdést: vajon ki vagyok én?

Minden éjszakán, mikor nem jössz el hozzám,
mikor álmom nem hozod, meg nem nyughatok..
gondolat angyalok, ördögi gondolatok,
fejemben mind aztmondják, hogy ártatlanok..

Kérdeznek egyre, de válaszokat nem adnak
elmém oszlopai lassan megrogynak,
kivagyok; miért jöttem; mit kéne még megtennem?
elég-e az erőm, hogy jobbá tegyem?

refr:
Jól tudom ma már,
azért születtem,
a zene engem hív
ez a végzetem...!
minden halk hangban,
a szívem megdobban,
e fojtó életben
Zenét lélegzem...!

Nem vagyok hős, nem vagyok megváltó,
nem vagyok erős, nem vagyok csábító,
nem vagyok szép, egy festett kép
de a szívem a Tiétek, mit adhatnék még?

Ritmusra dobban, érezd, most hozzád szól,
vedd át gyorsan, a tiéd, hát táncold jól!
mindent odaadtam, vidd hát, ajándék,
cserébe azt kérem, hogy énekeld velem még:

refr.