Magnószalag
Barkóczi Noémi
A magnószalag már
Régen lejárt
Sistergéssel töltve be
A hálószobát
Félig nyitott szemére
Az álom leszállt
Idős férfivá vált
S egy ajtót bezárt
Lélegzetét visszafojtva
Egyre-egyre várt
A szemközti házban
Egy fiatalember állt
Keményen nézett
Majd autóba szállt
Egy kattanásra ébredt
S a szívéhez kapott
Fejéből az álom
Egyből elkopott
Idegen volt annak lenni
Aki éppen volt