Párbaj
Hiába bújsz, hiába futsz,
félelemmel nem sokra jutsz
Nem menekülsz, legfeljebb tűrsz,
egy szavam téged padlóra küld
Csak azért teszem, hogy el ne felejtsd,
eszedbe véssem a lényeget:
ellenem te semmit nem tehetsz!
Nem félek én, ha van még remény,
hogy elvégezzem küldetésem.
Felállok én, bár erőm kevés,
de nem csaphatom be önmagam!
Csak azért teszem, hogy el ne felejtsd,
kell, hogy értsd a lényeget:
NEM MINDÍG A VESZTES A GYENGÉBB!
Minden ütést állnom kell,
jajj! jajj! jajj! De bírom még,
szívemben még él a remény!
Minden ütés által,
jaj! jaj! jaj! amit én kaptam
te leszel gyengébb!
... és újra kezdem én.