Az életet majd megérted
Az életet majd megérted,
Megtanít rá a lélek,
Hogy úgy intézz majd mindent,
Hogy szép rend legyen.
A szerelem, mint a felhõ,
Nem termett egyforma kettõ,
És elszáll mind a szelekkel,
S így permetez, õ permetez,
Ne sírj hát, ne sírj már, miért sírsz, ne sírj hát!
Az életet, hogyha érted,
Egyedül biztos nem megy,
Hát úgy tömd élményekkel,
Hogy másnak is legyen, hogy mással is legyen.
Ne sírj hát, ne sírj már, miért sírsz, ne sírj hát!
Az életet majd megérted,
Megtanít rá a lélek,
Hogy úgy intézz majd mindent,
Hogy szép rend legyen, szép rend legyen.
Ne sírj hát, ne sírj már, minek sírsz, ne sírj hát!
Ne sírj már, ne sírj hát, minek sírsz, ne sírj hát!