Rest In Peace (S.V. Beats)
Volt egyszer egy gyermek ki mai napig szenved,
alázták már sokan de büszke és nem enged,
a pénzesek megszólták nem futott ő el messzire,
nem tette a fejét de tudjátok meg lesz mire,
keze ökölbe szívét megvédi a múltja,
felnézett az égre és ezt a mesét fújta,
megtanulta rég bízni csak is magadban,
a legnagyobb titkaid is kiderülnek haragban,
mi gyengíti az élet mi erősíti csalódás,
az élet titkai között ott hagyott egy vallomást,
szégyellte más hibáit, arcán mindig mosoly csillant,
ha a múltjából pár jó dolog néha elő villant,
megtapasztalta a fájdalmat és tudta mi az öröm,
dicsőségben hallhatott de a jövőjét én szövöm,
kihalottként érkezik már nem tudják gyötörni,
elvették mindenem már nem tudjátok megölni.
Ref.:
2×
Kikezdett az élet lelkem gyűrött lett és szétment,
próbálnám kitalálni de egyre jobban kérlelt,
néha támasztottak néha ellöktek az érvek,
megmaradt az álmom mi kezdetektől éltet.
Ki elengedte kezét nem maradt meg sokáig,
gyötörte a fájdalom hogy neked is majd tovább int,
és teltek a napok, hónap lett a hétből,
megalvadt vér lett a felszakadt sebből,
nem érdekelt senkit a múltja és a jövője,
leült egy padra és a saját könnyét törölte,
néha mellé ültek nem kérdezték meg jól vagy,
de volt egy ember ki azt kifelelte hogy mondjad,
felnézett a srác könnyes szemében mit látsz,
egy meggyötört lelket csúfítja el ránc,
mindenki azt mondta ne sírj légyszíves,
de ez az embert azt hogy add ki mindig ezt,
megfogott egy mikrofont de sokkal több nem két pofont,
mit elmesélhet nektek hidd el ezt most én mondom,
és mi lett belőle ahogy elkezdte de ismert,
egy barátot kit az élet is megtisztelt.
Ref.:
2×
Kikezdett az élet lelkem gyűrött lett és szétment,
próbálnám kitalálni de egyre jobban kérlelt,
néha támasztottak néha ellöktek az érvek,
megmaradt az álmom mi kezdetektől éltet.
Nem leszek egy mű és szerepet sem játszok,
azt adom mi vagyok remélem jól látszok,
ha megfagyok az utcán hogy értsed mindezt,
feláldozom magam te meg az ablakodból intesz,
de mikor neked nem nekem ott lesz segítsen,
és elvárhatom tőle hogy soha se ferdítsen,
ha tízet üt a mutató eltávozok tőletek,
rengeteg a dolgom de téged is betörjenek,
a gondjaid gyötörjenek hogy tudd hogy létezel,
amiért megdolgoztál csak azt élvezed,
furcsa lett a világunk, sírkő nincsen virágunk,
a szakadék mélyéről néha mi is kiáltunk,
volt amikor kiálltunk volt amikor piáltunk,
de nem feledtem soha hogy lesz amikor hiányzunk,
hogy lesz akiknek hiányzunk a gondjainkat kiráztuk,
esőben is megáztunk, de ha elestünk akármikor fellátunk.
Ref.:
4×
Kikezdett az élet lelkem gyűrött lett és szétment,
próbálnám kitalálni de egyre jobban kérlelt,
néha támasztottak néha ellöktek az érvek,
megmaradt az álmom mi kezdetektől éltet.