Holdfény (feat. Missh, G.w.M, Gyulai Viki)

Becsukom a szemem és nem jön az álom
Egy szomorú jövőben magunkat látom
Mert többé már nem lehet a szám a szádon
Túl értelmetlenül lett vége belátom
Az eleje miért volt oly szép?
Ragyogott ránk a holdfény
A kezem a kezed már nem fogja rég
Mert süthet a nap nekem felhős az ég
Úgy érzem eljött a vég

Ha egy percet kérhetnék,
talán megtörhetne a jég
Akár a holdig is elmennék,
hogy enyém legyél
Szívem remél, veled én újra eggyé válnék
Mert ami most vagyok egy múló árnyék
Ha egy percet kérhetnél,
tudom hogy jobb lennél
Te is ugyanúgy tévedtél
A kezem a kezed már nem fogja rég
Mert süthet a nap nekem felhős az ég
Úgy érzem eljött a vég

Keresem a holdfényt a szívünk hajnalán
Nem lelem a békét, mondd baby merre jársz?
Nyugtass meg kérlek mindez
csak egy rémálom része
És visszatérsz ma még

Még mindig várom
Tudod ami köztünk olyan volt mint egy álom
Nélküled bármi történik a helyemet nem találom
A telefonomat nézem, de pont te nem írsz
Úgy utálom, istenem úgy utálom
Unom a napokat nélküled
Senki nem olyan mint mi voltunk
Ez a mi napunk ez a mi holdunk
Azt mondtad mindent megoldunk
De a szemeddel öltél,
soha nem bíztál bennem
Ez túl sokszor megtörtént,
úgyhogy most tovább kell mennem
Ez így is fáj

Keresem a holdfényt a szívünk hajnalán
Nem lelem a békét, mondd baby merre jársz?
Nyugtass meg kérlek mindez
csak egy rémálom része
És visszatérsz ma még

Egy álom volt ez az élet,
amit veled élhettem meg régen
Bennem a képek,
tucatnyi sebet hordoz a szívem
Amit kérek, téged létezz
Most nem kell a végén pont
Most szól a rossz tél, a nyár, a hó
Minden elmúlik majd,
csak a fájdalmam marad
Viszem a mélybe, léted a lényed
A véget a szépet
miért kell így széttépned?
Könnycsepp vagy bánat
szomorúsággal a társam
Kérem az istent, ne legyen vége
Hervad a világ, te óvtad a lelkem
Nézd, nem bírnám ha nem léteznél
Gyere velem el és légy enyém

Hogy újra kezdjük majd
Többé már nem hiszem
Nem akarom elhinni baby
Túl sok a rossz emlék
Ami fogva tart
És hogy meddig sír a szívem
Azt én nem tudom
Lassan megszokottá válik a fájdalom
Becsukom a szemem és nem jön az álom
Egy szomorú jövőben magunkat látom