Néha

Messze vagy már tőlem, mint a tél a nyártól
De tudom, hogy benned is még valami lángol
Tudom, én gyújtottam meg azt a tüzet
A sors mindig furcsán hadat üzen
Azóta, kicsit félek.

A szobámba ülök, a TV-t nézem
Valami készül megint, úgy érzem.
Már kétszer futottam a kutyád elől
Az apád azt mondta, ha meglát, megöl
Azóta, kicsit félek.

Rémálom maradtál, ami mindig kísért
Hiába mondom százszor, már nem is én lennék.

Vagy néha, vagy mindig, vagy ritkán
Vagy újra, vagy soha, vagy inkább

Az eszem a helyén és tele a táram
És én soha többet nem megyek veled abba a bárba!
Ahogy álltam a kezemben egy whiskeyvel
Éreztem, ahogy a víz kiver
Azóta, kicsit félek.