Egyetlen éj

Egyetlen éj, ennyi jár,
Többet ne kérj, ne is várj.
Sorsunk szigetén elfut a nyár.

Egyetlen éj, nincs tovább,
Te se igérj új csodát,
Szélben falevél messze száll!

Nem kell, hogy sírj,
Nem kell, hogy szólj,
Ne mondd, hogy fáj,
Szótlan is beszél két néma száj.
Egymást keresi,
Útját a vágy fel fedezi.
Nem baj, ha vége lesz,
Csak még a karodba zárj!

Egyetlen éj többet ér,
Szürkén leélt éveknél.
Egy őrült ölelés sírig kísér.

Egyetlen éj, te meg én,
Tüzes vasként ég belénk,
Az éj, mely örökké bennünk él.

Ne hidd, hogy más lesz,
Ne nézz így rám,
Ölelj át!

Úgy kell szeretned,
Jövő és múlt mindegy lehet.
Érzem, hogy vége lesz,
De nincs utánad más.

Miért vádol szemed?
Ne nézz így rám!
Szíved szívemnél választ talál.

Úgy kell szeretnünk,
Bármi is vár, mindegy nekünk,
Ez lett az életünk,
Egy percnyi boldogság.

Egyetlen éj többet ér,
Szürkén leélt éveknél.
Egy csók, egy ölelés holtig kísér.

Egyetlen éj, te meg én,
Tüzes vasként ég belénk,
Az éj, mely örökké bennünk él.
Az éj, mely örökké bennünk él.