Itt az éjjel

Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
míg csak élned kell, sose lesz másképp.
Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés!
Az a búcsúszó, amivel elmész.

Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.

Teli voltunk élettel, szabad volt a szívünk,
és én úgy hittem, sose kell félnünk.
Hova lett a boldogság, hova a sok álom?
És ami nincsen már, mért kell, hogy fájjon?

Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.

Itt az éjjel, és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen!
És ha hívlak, tudom, senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
amíg csak élnem kell, sose lesz másképp.

Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.

Itt az éjjel...

Hány év múlt el, és még mennyi kell ahhoz, hogy újra kezdjem el?

Itt az éjjel...