Nem volt ő festő

Nem volt ő festő, de színeket kevert,
Csodás, tündöklő színeket kevert.
Az élet színeit, apró kincseit.

Észrevette, felfedezte ő, egy ember,
Kiből sosem elég, kire nevet az ég,
Kitől olvad a jég.

Jó, hogy szerethetem, egy világ nekem,
Hol virág terem csak, semmi más,
Semmi, semmi más, semmi más.


Nem volt ő mennybolt, de szivárványt adott,
És érte cserébe szivárványt kapott.
Igéző színeket, tarka éveket.

Elfogadta, visszaadta ő, egy ember,
Kiből sosem elég, kire nevet az ég,
Kitől olvad a jég.

Jó, hogy szerethetem, egy világ nekem,
Hol virág terem csak, semmi más,
Semmi, semmi más, egyedül virág.

Igen, ilyen ő, ez nekem ő, egy ember,
Kiből sosem elég, kire nevet az ég,
Kitől olvad a jég.

Ó, hogy szerethetem, egy világ nekem,
Hol virág terem csak, semmi más,
Ááááá...Nánánánáná...

Ez nekem ő, egy ember,
Kiből sosem elég, kire nevet az ég,
Kitől olvad a jég.

Jó, hogy szerethetem, egy világ nekem,
Hol virág terem csak, semmi más,
Semmi, semmi más, egyedül virág.
Virág...