Jön a reggel

Elég voltam mára.
Az álom oltalmára
bízom elmém.
Elterelném
a gondjaimról figyelmem.
A világ terhét cipelnem
ma már nem kell,
de jön a reggel.

Megint ébren töltöm
az éjszakát, és felöltöm
a béke pajzsát.
Az örök hajszát
megállítja az este.
Aki a vesztemre lesne,
ébredésig lerázom.
Átölel, akire vágyom!

A megbocsájtható bűn a határ - sosem lépek át rajta.
Ha a szeretet édes otthona vár - szelíden óv a karja.
A tudat szárnyal, ha van, aki ért - nem riaszt a magasság.
A küzdelem szebb, ha van akiért - ez nekem az édes szabadság.

Elég voltam mára.
Az álom oltalmára
bízom elmém.
Elterelném
a gondjaimról figyelmem.
A világ terhét cipelnem
ma már nem kell, de reggel
a harci kedvem velem kel.

A megbocsájtható bűn a határ - sosem lépek át rajta.
Ha a szeretet édes otthona vár - szelíden óv a karja.
A tudat szárnyal, ha van, aki ért - nem riaszt a magasság.
A küzdelem szebb, ha van akiért, ha van akiért!
Szárnyakat ad, ha van akiért.
A küzdelem szebb, ha van akiért.