Szelíd sólyom odaszáll

Az égen szelíd sólyom száll.
Szabadon újra, mint a szél.
Az álom, ami bennem él,
Amit te elfelejtettél.

Velem ott leszel, ne félj,
Hol sohasem sötét az ég,
De csillagos.
Hazám szélbe úszó fény,
A földje puha gyümölcshéj,
És illatos.

Nekem nem magas az ég,
Itt sohasem vadásztak még
Szelíd sasok.
Soha nem sárgul a rét,
A földje sosem látott vért,
És bánatot.

Szelíd sólyom odaszáll,
Ahol ébren élem át az álmaim.
Eltakar a kéklő hó,
Ahol őrzi a féltő hold a vágyaim.
Odahív az álomlány,
A sosem múló fényű délután.

Velem ott leszel, ne félj!
Ahol mindig a fénybe élsz egy csillagon.
Örök élet vár ott rád,
S nem tűnik el az álom már a hajnalon.

Szelíd sólyom odaszáll,
Ahol ébren élem át az álmaim.
Eltakar a kéklő hó,
Ahol őrzi a féltő hold a vágyaim.
Odahív az álomlány,
A sosem múló fényű délután.

Szelíd sólyom odaszáll,
Ahol ébren élem át az álmaim.
Eltakar a kéklő hó,
Ahol őrzi a féltő hold a vágyaim.
Odahív az álomlány,
A sosem múló fényű délután.