Sárga kráterek

Tegnap este megsétáltattam magam,
pórázon csendben loholt minden szavam.
Sárga krátereket hugyoztam a hóba,
amikbe mindig, ó, belenéztem volna.
Ha tudnám, hogy olyan helyre vezethetnek,
hol éjjel-nappal plüss állatok szeretkeznek
és vehemens természetű barbibabák
invitálják őket a szoknyájuk alá.
Ő a lemondás okozta semmitevés,
unalmában megkeres, felemel és....
megkérdezi mi a baj, a hajamba túr.
Rám zúdul a kacagás, és ordítom vadul, hogy:
Szeress annyira kérlek, amennyire én félek,
hogy egyszer elengedsz esztelen szorításodból.
Szeress annyira kérlek, amennyire én félek,
hogy egyszer elengedsz esztelen szorításodból.

Tegnap este megsétáltattam magam,
pórázon csendben loholt minden szavam.
Sárga krátereket hugyoztam a hóba,
de én már nem gondolok semmire tegnap óta.
Mert nincsen miért és nincsen kire
Ki vagyok kötve a világ szélire,
mert ő újra és újra itt terem és
felzavarja a mélázó felejtést.
Ő a lemondás okozta semmitevés,
unalmában megkeres, felemel és....
megkérdezi mi a baj, a hajamba túr.
Rám zúdul a kacagás, és ordítom vadul, hogy:
Szeress annyira kérlek, amennyire én félek,
hogy egyszer elengedsz esztelen szorításodból.
Szeress annyira kérlek, amennyire én félek,
hogy egyszer elengedsz meztelen szorításodból.

Szeress annyira kérlek, amennyire én félek,
hogy egyszer elengedsz esztelen szorításodból.
Szeress annyira kérlek, amennyire én félek,
hogy egyszer elengedsz meztelen szorításodból.