Ha lehetnék én egy dal
Szabó Leslie, Szabó Nagy László
Néha nem kell más,
Csak egy dallam, egy útitárs...
Ami bennem ébredt fel,
És újra és újra előbújik, hogyha kell.
Mindig feldob ez a dal,
Mert ha nincs más, ő vigasztal,
És csendben átölel,
S tudom, szívemből már sosem tűnik el!
De egyet kérdeznék:
Mondd, miért legyen ő csak az enyém?
Ha ennyit kérhetnék:
Ó, hadd szórjam a világra szét!
Néha, tudom jól,
Kell egy dallam, mi hozzánk szól,
Vagy rólunk, s az életről,
Csak a bút repítse el a szívünkről!
És ha feldob ez a dal,
Az, hogy jó volt, vigasztal,
Mert bennem ébredt fel,
Hogy arra használjam mindig, amire kell...
HA LEHETNÉK ÉN EGY DAL,
ELŐZNÉK MINDEN BAJT,
S OTT LENNÉK MINDENHOL,
HOL A BÁNAT A SZÍVEKEN ÁTHATOL,
S LÁTOM, HOGY FÁJDALOM ÉL!