Van még egy percünk
Ha két életem van énnekem
Akkor az egyiket biztosan megértem
Nem kábulat, csak az öntudat ül a polcodon
Talán holnaptól én is fölkapom
Fölszaladnék, ó, a tetőre, onnan egy felhőre
Lábat lógatunk majd az időbe
Integessél majd nekünk fel, mosolyogni kell!
Figyelem emberek, bezárt az égbolt
Pedig az tegnap még kék volt
Berágott ránk, az ember neki
Túl halkan dorombolt
Ajkunkra olvadnak a csókok
Szabad lelkeket esznek a drótok
Nincsen könyvtár, mi a fasznak? Várjatok…
Van még egy percünk mielőtt vége
Meztelen érzelem úszik az égre és tudd meg
Vannak itt csókok, a vágyak óvszert húznak alattunk
Ádám és Éva ölében üvöltve sírjuk hogy egyszer mind itt laktunk
A metró ma már a Föld felett jár
Benne gondtalan kicsi csillagok alszanak talán
Ez nem ébreszt fel
Nem kavar fel
Nem várom el