Esti dal
Várszegi Gábor, Victor Máté
Az ég szeme már leragadt,
s egy tovatűnő perc alatt,
a holdfény sugara a földön szétfolyik,
megfesti a víz fodrait.
A légy is álmosan kereng,
már mindent elborít a csend.
A sötétség nehéz,
álmodjunk szerteszét,
hallom az éj száz halk neszét.
Az élet megpihent, a város elcsitult.
Vár valahol engem is talán egy lány,
Vár valahol talán egy lány.
Fáradtan tovább indulok,
a kedvesemre gondolok,
Míg meg nem láthatom,
hangját nem hallhatom,
meg nem pihenhetek tudom.
Az élet megpihent, a város elcsitult.
Vár valahol engem is talán egy lány,
Vár valahol talán egy lány.
Az élet megpihent, a város elcsitult.
Vár valahol engem is talán egy lány,
Vár valahol talán egy lány.