Hé Te!

Te Busa! x6

Refrén:
Azt mondom hé te
Kezed az égbe
Rezeg a gége
Szemek a fényben
Pereg az élet
Te meg csak élvezd
Hátha megérted, hogy mi a lényeg. x2

Mi az élet csak úgy van?
A múlt liheg a nyakunkban
A jelen jelen van csak ugyan
De a jövő még nincs a markunkban.
Hozzuk az újat, nem húzunk ujjat
A zsigerünkben a szubkultúra
10 év turné zenei túra
Nekünk az életünk a trubadúra.
Egyszer rád kacsint a csintalan szem
Máskor máshogy lát soha ne bízd magad el
Türelem kell hozzá, mert ez nem bagatell
Egyetlen megoldás sem marad el.
Mindkét végén égetem már régóta a gyertyát
De én így is élvezem amit látott ez a szempár
100 millió élet kezdődött és ért véget
Amíg él bennem a tettvágy addig még bőven teszek rá.
A ráncok a bőrbe vésve, de mosoly van a képen,
Ez az, ami túlvisz minket minden nehézségen.
A zenével élők réges régen hanghullámon szörfölünk
Oszlatjuk a téveszméket a fületekbe költözünk.

Refrén x2

Tudod fiam az élet olyan akár a szkander.
Vagy TE nyomod le vagy TÉGED nyomnak le.
Ettől a mély űrtől nem véd a szkafander.
Vagy léhűtő leszel vagy beloopolt pattern.
Persze, hogy nehéz de véletlenbe ne reménykedj,
Mert csak ha teszel érte akkor vesznek észre.
Az élet mint egy nagy motor be kell rúgni, hogy működjön
Hogyha elkapkodod akkor ne várd, hogy üldözzön.
Ahhoz túl rövid az út de néha nem árt a luxus
Álmodozók vagyunk, mert a felét átalusszuk.
Szélmalom harcot űzünk a sorsunk térhálójában
Amíg lobog a belső tüzünk addig lesz fény a homályban.
A remény hal meg utoljára a végtelen idő tengerében
Mindenki más úton járva vágyik az eredményre
Emlékeink installálva agyunk bőröndjében
Memóriánkba képek, pillanatok összessége.

Refrén x4