Dugjál engem el
Én úgy vagyok ezzel a nyárral,
Mint annyi minden más vággyal,
Amikor egymás partjára fekszünk,
És póló nélkül cselekszünk.
Igyekszem nem gondolni másra,
Pölö a valószínűség számításra,
Vagy a rohadt kis parkoló automatára,
Csak is a harmóniára
Fagyit nyalok a szádra.
Törvényt nem én tudok írni,
De azt hiszem ki fogom bírni,
Hogy Veled mindig jobb, ha látlak,
És bármikor megkajálnálak.
A telihold árnyékában
Egy hullócsillagot láttam
Simán lehet, hogy ufó, de nézd meg,
Tök olyan, mintha minket követnének.
Dugd el magad, hogyha nyár lesz előjössz majd valahol,
Olyan messze, ahol már csak mi beszélünk alapból.
Fogd a kezem, vigyél el a tengerhez, de komolyan,
Mutasd meg a parti várost, tudom, hogy még van olyan.
Dugjál engem el a nyárba, s előjössz majd valahol,
Látod hogy a fejek felett már az élet zakatol.
Kivagyok, hogy nem lehet egy cigit elszívni cafatul,
Messze vigyél, ahol már csak mi beszélünk magyarul.
Dugjál engem el a nyárba, s vegyél elő valahol,
Olyan messze, ahol már csak mi beszélünk alapból.
Fogd a kezem, vigyél el a tengerhez, de komolyan,
Mutasd meg a parti várost, tudom, hogy még van olyan.
Dugjál engem el a nyárba, s előjössz majd valahol,
Látod hogy a fejek felett már az élet zakatol.
Kivagyok, hogy nem lehet egy cigit elszívni cafatul,
Messze vigyél, ahol már csak mi beszélünk magyarul.
Dugjál engem el a nyárba, s vegyél elő valahol,
Olyan messze, ahol már csak mi beszélünk alapból.
Fogd a kezem, vigyél el a tengerhez, de komolyan,
Mutasd meg a parti várost, tudom, hogy még van olyan.
Dugd el magad, hogyha nyár lesz előjössz majd valahol,
Látod hogy a fejek felett már az élet zakatol.
Kivagyok, hogy nem lehet egy cigit elszívni cafatul,
Messze vigyél, ahol már csak mi beszélünk magyarul.