Páncélos menetinduló
Csak két szerelmem van nekem, de van nekem:
Egyik a hazám a másik kedvesem
Értük élek, s ha kell értük halok
Magyar páncélos vagyok!
Hallják meg az égen fénylő csillagok
Hallják fenn a menyben mind az angyalok
Tankjainknak dübörgő dallamát
Zúgják a nyári éjszakák!
A páncélos dandár lánctalpak hátán
A poklok tüzében is gördül tovább
Vérben, és sárban, elszántan, bátran
Mindenre készen, Parancsra vár
Lövegtorony… ha célt talál…
Megremeg… a puszta néma táj
A harckocsi…. rohan velünk…
Istenre bízzuk… drága életünk
Tűzzel-vassal védjük meg a szent hazát
Nyílik még a harcmezőkön vadvirág
Szívünkbe van írva oly sok küzdelem
Nem rettent еl semmi sem!
Búcsút int hegyеk mögül a napkorong
Indulnak a tatai páncélosok
Lángot gyújt egy utolsó fénysugár
Hogy visszavár! Visszavár!