Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar ;
Bölcsőd az s majdan sírod is
Melly ápol s eltakar
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely ;
Áldjon vagy verjen sors keze
Itt élned , halnod kell

Ez a föld, mellyen annyiszor
Apáid vére folyt ;
Ez, mellyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai ;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt

És annyi balszerencse közt
Oly sok viszály után
Megfogyva bár , de törve nem
Él nemzet e hazán

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált :
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet , hogy annyi szív
Hiába onta vért
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor , melly után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán

Vagy jőni fog, ha jőni kell
A nagyszerű halál
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll

S a sírt, hol nemzet sűlyed el
Népek veszik körűl
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak , oh magyar :
Ez éltetőd , s ha elbukál
Hantjával ez takar

A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely :
Áldjon vagy verjen sors keze
Itt élned, halnod kell