Veterán
Petrás János
Látod-e már a házad tetejét?
Érzed-e már az otthon melegét?
Erdő, mező, a kicsi temető
Ott alussza álmát már a szeretőd
Várt, várt reád sok hosszú éven át
Megszakadt a szíve, annyit várt reád
Elvették tőle gyenge életét
Téged hív, hallgasd meg szegényt!
Megszólal a síron nőtt virág:
Egy bűnöm volt csak, az, hogy vártam rád
Így búcsúzik, így köszön el
Áldott magyar föld így fedi el
Isten az égből nézz le reám!
Semmim sem volt nekem, csak ez a leány
Semmim sem volt, és soha nem lesz már
Sírj, csak sírj, hős veterán!