Ezredvégi mese

Párnák közt eltemetve zsibbadtan fekszik
Életed homokszemnyi pillanata
A kéjistennő összetörve a sarokban zokog
Káoszt sugároz minden mozdulata

Rózsaszín párnák közt hosszú hajú nimfák
Lovacskás hercegről álmodoznak
Szárnyalnának ok már a kedvesük ölébe
De késik megint az a lusta fogat

Ez egy ezredvégi mese atomhasadással
Elfásult, primitív kábel-románc
Tegnap még benned voltam, holnap leszel mással
Nem ér el hozzád ez a sablon-fohász

Szíved bal kamrájában piros lötty lüktet
Fejedben haldokló neuronok
Az anyád lotyó volt, az öreged egy zseni
Az értelmesek közt te mégis unatkozol

Ez egy ezredvégi mese atomhasadással
Elfásult, primitív kábel-románc
Tegnap még benned voltam, holnap leszel mással
Nem ér el hozzád ez a sablon-fohász