Az autóm és én II.

Megyünk és közben nézem magunkat
Ahogy átvágunk a haldokló világon
Megállunk büfézni az egyetlen fánál
Aztán szépen kipörög a kerék induláskor a porba

Mer' én akkor már hetek óta nem beszéltem senkivel
Csak tegnap lőttem egy csillagot épp' inni volt a tónál
Elküldte az anyja a nyakláncát a gyerekeinek
Hát felzaklatott az eset, ezér' éjjel
Élőlény után néztem

És találtam is egyet olcsón és szerintem jó lehetett neki
Mer' utána nagyon bújt
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaiból
S azt mondtam, ne félj az elválástól

Ugye soha nem felejtelek el, kérdezte még reménykedve
Mikor már az ajtóban álltam
Nem, feleltem; s gondolatban már újra magunkat láttam
Amint vágunk által a haldokló világon
Az autóm és én

"Ist der jemand da draußen?"