Ember a fán
Kollár-Klemencz László
Egy ember fent a fán
Bambán néz le rám
Nem tudja hol van ő
Hogy fent egy fán
De tudja hogy van ujja
Vége
S felesége
Háza, s magánya
Egy fia és egy lánya
Hogy mindent lásson megint
Ahogy a csillag föl az égre
Ő a rét közepe fölött
Egy fára költözött
Úgy szabad csak élni - mondja -
Nem remélni csak ölelni szorosan
Hogy el ne dőljön, s hogy le ne ess
Kéreg alatt bogarat ne keress
S ha szél fúj, fújja őt is
Leng vele előre, s hátra
Palintában hinta
Tenyerén évgyűrű minta
Istennek legyen hála
Hogy mennyi van hátra, tudja
Most еl nem engedi
Ujja sеgít s kapaszkodik neki
Egy ember fent a fán
Bátran néz le rám
Tudja már hol van ő
Hogy fent egy fán
És tudja hogy van ujja vége
Eleje, családja
Háza, s magánya
Meg egy cseresznyefája