Bogarak
Bognár András Károly, Fábián Balázs
Tea az inga falán kattog csendesen,
Fátyolba teker ő,
mindig rendesen.
Az idő későbbre hagy most elhalaszt,
Az idő későbbre hagy, s halkan elhalad.
Ezektől a dolgoktól szomorú leszek,
jó az idő kint, de én mégsem megyek.
Ablakon át csak bámulnám,
Néha úgy vágyódnék valami után.
Ahol a bogarak fű felett táncolnak,
oda hajtanám le az arcomat.
Ezer zöld kis fény
ünnepelne, hogy elfogadtam:
Szomorú vagyok.
Tea az inga falán kattog csendesen,
Fátyolba teker ő,
mindig rendesen.
Az idő későbbre hagy most elhalaszt,
Az idő későbbre hagy, s halkan elhalad.