Hullhat rám a jégeső
Hullhat rám a jégeső
s a napfény perzselheti égő arcomat,
vissza nem riaszt, ó-ó.
Nem bánok semmit én szívem,
hogyha te vársz.
Útközben hullhat rám a jégeső,
a lábam jobban visz, majd frissebben megyek,
álmos nem leszek, ó-ó.
Nem számít semmit sem szívem,
hogyha te vársz.
Mert nálad jó, de jó.
A gondjaim tenálad köddé válnak,
én élhetek a boldogságnak és a csóknak.
Hát hulljon rám a jégeső
s a napfény perzselje csak égő arcomat,
vissza nem riaszt, ó-ó.
Nem bánok semmit én szívem,
hogyha te vársz.
Mert nálad jó, nálad nékem oly jó.
Én élhetek a boldogságnak és a csóknak.
Hát hulljon rám a jégeső
s a napfény perzselje csak égő arcomat,
vissza nem riaszt, ó-ó.
Nem bánok semmit én szívem,
hogyha te vársz.
Mert nálad jó, nálad nékem oly jó.