Marina
Nem filmcsillag volt Rómában Marina,
csak egy kis karcsú szőke balerina.
A jobb szélén az első volt a sorban,
én vágyakozva néztem mindig őt.
Ha esténként a kiskapuban lestem,
csak némán álltam szólni sose mertem.
S egy csillagfényes forró nyári esten
így sóhajtoztam ablaka előtt:
Marina, Marina, Marina,
a csókodra szomjazom én.
Marina, Marina, Marina,
hát kérlek, hogy légy az enyém.
Nyílt az ablak csendben,
szólt a kislány menjen,
maga még nem ismer engem,
ó, no, no, no, no, no.
Nyílt az ablak csendben,
szólt a kislány menjen,
maga még nem ismer engem,
ó, no, no, no, no, no.
Egy szép nap aztán úgy hozta a sorsom,
egy kétüléses autót vettem olcsón.
Az este már a kiskapuban álltam
s a szív repesve vártam Marinát.
Ő jött és nyomban kiskocsimra nézett,
a két szemében vágyak tüze égett.
Csak mellém ült, egy árva szót sem kérdett,
úgy hallgatta a régi vallomást.
Marina, Marina, Marina,
a csókodra szomjazom én.
Marina, Marina, Marina,
hát kérlek, hogy légy az enyém.
Két karomba vontam,
megcsókoltam nyomban,
mire szemlesütve mondta:
ó, no, no, no, no, no.
Én vágyakozva kértem;
Légy a feleségem,
Mire sajnos így szólt nékem:
Ó, jó, jó, jó, jó, jó.
Marina, Marina, Marina,
a csókodra szomjazom én.
Marina, Marina, Marina,
hát kérlek, hogy légy az enyém.
Két karomba vontam,
megcsókoltam nyomban,
mire szemlesütve mondta:
ó, no, no, no, no, no.
Én vágyakozva kértem;
Légy a feleségem,
Mire sajnos így szólt nékem:
Ó, jó, jó, jó, jó, jó.
Ó, jó, jó, jó, jó, jó.
Ó, jó, jó, jó.
Hozzám jössz feleségül?
Na... kellett nekem...
Ó, jó, jó ... hú, de jó.