Mi, férfiak
Próza:
Gyere, kicsit ülj le,
A dolgokat tisztázni kell,
E nélkül nem engedhetlek el.
Kávé? Cigaretta?
Persze, te Kossuthot nem szívsz…
De furcsán nézel rám!
Sajnálnod nem kell, igazán…
Mi, férfiak nem könnyezünk,
Ha küldenek, hát elmegyünk,
Egy nő miatt nem alkuszunk,
Mi, férfiak így búcsúzunk.
Ének:
Sietsz, mondd miért?
Tán vár valaki,
Az új, aki engem pótol már?
Ha vár, hát vár, van még ideje,
Lehetsz eleget még ővele!
Mi, férfiak nem könnyezünk,
Csak csendesen tovább megyünk,
Nincs nagy zsivaj, nincs sóhajunk,
S ha fáj kicsit, hát meghalunk.
Próza:
Búcsúzóul még csak azt akarom mondani,
Hogy eszem ágában sincs
Lemondani rólad.
És ha az a másik arra gondol,
Hogy elvesz,
Én ezt a gondolatot a szó szoros értelmében
Kiverem a fejéből. Mért csodálkozol?
Nem vagyok teljesen őrült,
Hogy lemondjak Rólad!
Mi, férfiak nem engedünk.
És gőgösen kibékülünk,
S ha kell a harc egy nő miatt,
Hát itt vagyunk, mi férfiak!!