Sír a telefon (Németh Nikolettával)
- Halló!
Kislányom, küldjed az anyukád,
mond meg kérlek szépen, várom válaszát.
- Ki vagy te bácsi, aki tegnap is telefonált?
- Miért lett olyan szomorú az anyukám?
Sírt is!
Hívjad, siess hát, biztosan elűzöm a bánatát.
- Mond bácsi, te valami rosszat tettél
az anyukámnak?
Amikor keresed, mindig azt súgja:
mond, hogy nem vagyok itthon.
Hát mond el, hogy milyen a szobád
és áruljad el azt is, hogy írni tudsz-e már?
- Már tudok írni, pedig még csak óvodába járok,
az anyukám tanított, tudod nekem nincs apukám,
mint a többi gyereknek.
Hidd el nekem is fáj, 7 éve szenvedek már
és egyre csak várok reád.
- Az nem lehet, mert én még csak 6 éves vagyok.
Bácsi, miért nem szólsz, sír a telefon?
Kislányom én sírok
Gyötör egy nagy titok
S ha erre gondolok
Félek, hogy választ nem kapok
Érzem, hogy mást szeret
Így élnem nem lehet
Ezért sír oly nagyon a telefon
- Ne sírj!!!
A képed 1000-szer láttam már,
szeretném hogyha végre mi együtt nyaralnánk.
- Te láttál már engem? Én már úszni is tudok,
majd megmutatom neked, meglátod milyen
ügyes vagyok!
Kérlek, segíts hát én úgy szeretlek téged
s az anyukád.
- Te szeretsz minket? Miért?
De én még sohase láttalak.
Bácsi miért sír megint a telefon?
Kislányom én sírok
Gyötör egy nagy titok
S ha erre gondolok
Félek, hogy választ nem kapok
Érzem, hogy mást szeret
Így élnem nem lehet
Nélküle céltalan a holnapom
És ezt nem akarom
Félek, hogy mást szeret
S így élnem nem lehet
Ezért sír oly nagyon a telefon
Kérd hát, hogy várjon…
- Már megy el…
Hogy megbocsásson…
- Elment…
Ha elment, mégis elbúcsúzom, én is
- Szervusz bácsi.
Szervusz kicsim.