Szeretlek téged
Hallottam én egy gyönyörű dalt,
nem tudni mért, de a szívembe mart.
Azóta is eszembe téved,
elmondom, tán megtetszik néked.
Szeretlek téged, mint a napot a rét,
szemedbe nézek, rám ragyog az ég.
Téged nézni, hozzád érni,
ettől furcsa lázban égni,
élni a szerelemért gyönyörű szép.
Te vagy a jég is és nemcsak a tűz,
mosolyod mégis csak rabláncra fűz.
Téged látni, várva-várni,
fel az égig szállva szállni,
sírni a szerelmért gyönyörűség.
Csak egy szót szólj, azt,
amit szeretnék hallani,
s utána csókolj,
és ezerszer el fogom mondani:
Szeretlek téged, mint napot a rét,
mint egyszer régen a tündérmesét.
Jöhet bármi, hívhat bárki,
közénk senki nem tud állni.
Élni az igaziért gyönyörű szép.
Szeretlek téged, mint napot a rét,
mint egyszer régen a tündérmesét.
Jöhet bármi, hívhat bárki,
közénk senki nem tud állni.
Élni az igaziért gyönyörű szép.