Mit érdemel, mondd, az a bűnös
Mit érdemel, mondd az a bűnös
Aki most is álmodozni mer?
Pedig olyan régóta tudja
Álmaiból ébredni kell
Mi lehet a sorsa, ugyan mi lehet
Ha emlékezni most is szeret?
Csavarogtunk nyár végi éjben
Összejöttünk: néhány barát
Városszéli házakhoz érve
Elhagytuk az utcák zaját
Rugdostunk a földön
Kis kavicsokat
Terveztünk merész álmokat
Csapatostul álltunk a szélben
Született sok új gondolat
Most már csak az emlékek útján
Görgetjük az ábrándokat
Álmodozni könnyű, elhinni nehéz
Hogy részeire hullt az egész
Ó, ha megtehetném, újra kezdeném
És a régi bandát bárcsak összegyűjthetném!