Menj csak fiú

Szót ő is apától, s anyától tanult,
De hamar jött az első pofon…Nem rajta múlt,
Hogy korán érett férfivá, szíve helyén követ ver a vér.
Léte mit sem ér.

Mondták, éljen becsülettel,
Többnek tűnik majd a kevés
Útja hosszú, a kereszttel,
De nem lát semmit, ha visszanéz.
Embernek maradni oly nehéz

Elment már távol, talán a múltját elfelejti.
Ágyat vetett bárhol a hold, és nem kérdezte senki:
Miért jársz fiú? Miért nem könnyű az álmod?
Menj csak fiú! Követ kitartó magányod.

Szél süvít és markából a homok csak pereg.
Ránc vezette homlokán az esőcseppeket.
A fehér hó lábnyomát hű társa elől el nem rejtheti,
Otthagyni nem meri.

Mondták, éljen becsülettel,
Többnek tűnik majd a kevés
Útja hosszú, a kereszttel,
De nem lát semmit, ha visszanéz.
Embernek maradni oly nehéz

Elment már távol, talán a múltját elfelejti.
Ágyat vetett bárhol a hold, és nem kérdezte senki:
Miért jársz fiú? Miért nem könnyű az álmod?
Menj csak fiú! Követ kitartó magányod.