Kopott tűzfalaknál
Kopott tűzfalaknál vár egy csapat Rád,
ahol az éjszakában soha senki nem jár.
Sötét város széli házak udvarán,
rágyújt az egyik, és a másik keze kínál.
Mintha angyalok közt szállnál, lebeg az ég,
megint új adag kell, szívod, sosem elég.
Várunk vissza, hívunk, újra élj.
Féltünk Téged, kérünk, hogy visszatérj.
Várunk újra gyilkos szenvedély.
Holnap késő, nem lesz már több esély.
Túl a város szélén minden egész más,
olyan hely, ahol átfordul a világ.
Poros álmok között kóborolsz tovább,
drogos csöndben nem mond senki érted imát.
Mintha felhők fölött lennél, lebeg az ég,
és egy új adag port felrepít a szél.
Várunk vissza, hívunk, újra élj.
Féltünk Téged, kérünk, hogy visszatérj.
Várunk újra gyilkos szenvedély.
Honap késő, nem lesz már több esély.