Álmodozom a világról
S. Nagy István, Schöck Ottó, Sztevanovity Zorán
Álmodozom a világról, mily szép, milyen gyönyörű a föld?
Hegyeknek csúcsát látom, s a rét füvét mely zöld.
Mikor felszáll a köd, mennyi szép kép vár.
S mindenütt ház, ház áll, és bennük él,
ez a derék emberiség, ahogy élni szokás felénk.
Őröm és bú az élet ez, mert nem csak a vasárnap szép.
Hétköznap épp úgy kell, csak élni kell.
Oly szép hogy élek, de jó hogy élek még.
Álmodozom a világról, miért olyan szomorú a föld?
Mért kell a harc, mért kell a könny?
Fiú a lánytól miért, miért úgy köszön?
Mint aki már, vissza tán sose jön,
sose jön, nem lesz többé sehol.
S mért virul, oly sok sír koszorú valahol,
valahol…