Szobrok
Schöck Ottó, Sztevanovity Dusán
Első útján minden reggel
Őket köszönti a fény
Ott, a kopár szirt tetején
Márványbőrű, karcsú leány
Régen ölelésre vár
Előtte egy szép ifjú áll
És lép a lány
Megy a fiú felé
Sosem éri el
Az ifjú vár
Kezét nyújtja elé
Mégsem éri el
Csak egy lépés van már köztük
Még sincs számukra remény
Szobrok ők egy szirt tetején
És lép a lány
Megy a fiú felé
Sosem éri el
Az ifjú vár
Kezét nyújtja elé
Mégsem éri el
Csak egy lépés van már köztük
Még sincs számukra remény
Szobrok ők egy szirt tetején
Szobrok ők egy szirt tetején