Óriások
Üdv a szemétdombon, térkép e táj
Messze van a tengerpart és a környék borzadály
Bűzös utcasarkok, keleti kényelem
De mégis ezt a sötétséget fénynek képzelem
Nem kellett volna más
Ez a hely, ez a perc, ez a pillanat
Végtelen mámor, nyugalom
Hol a nap, meg a hold, ha ringanak
Feledem, hol van a tudatom
Ez a kincs, ami nincs, a mindenem
Rabul ejtve szállok, körözök
Ha belefér, maradok ez a nincstelen
Ember az óriások között
Hallgatom a semmit, látok lényeket
Csak néhány arc a szomszédból, ők is részegek
Az ágyon lábnyom, zene szól télen-nyáron
A házam fénylik, fel az égig
Ez a hely, ez a perc, ez a pillanat
Végtelen mámor, nyugalom
Hol a nap, meg a hold, ha ringanak
Feledem, hol van a tudatom
Ez a kincs, ami nincs, a mindenem
Rabul ejtve szállok, körözök
Ha belefér, maradok ez a nincstelen
Ember az óriások között
Vállalom, halálos ágyamon
Nem teher a vállamon
Hogy honnan származom