Megismertelek
Mikor megismertelek, elmentem veled
Nem tudtam, hogy mi vár még rám
Voltak szép napok, rövid pillanatok
Szívtál és én szívtam elhagytál.
Tudom, hogy mindig hazudtál szemét ringyó nem hiszek neked
Neked nem az a fontos, hogy én legyek,
Hát inkább iszom a sörömet.
Az elején még élveztem, de utána már csak azt éreztem,
Hogy kényszer minden mozdulatom,
hogyha hozzád érek,
Átöleltél és azt mondtad:'Bödös a pofám'
Hisz tudod te mindig hazudtál.
Azóta már megváltoztam, fogat, arcot, hátat mostam
Nem reménykedj nincs hatalmad,
Az ágyamban már nem kapsz farkat.
Nélküled az élet szép Óooo...
Nem érzem az ajkad izét már
Számomra nem vagy több egy bödös kurvánál
Véget ért ez így van most már.
Réges-rég jött az ötletem, hogy kidoblak téged kedvesem,
De mindig valami közbejött, szökökút a lábad között.
Végleg kidobtalak most már, úgy repültél, mint egy kis madár
Remélem többet sosem látlak, félre léptem már megbántam