Ébredj fel

Megállt az idő
Egy pillanatra mozdulatlan várnak
Jelen, jövő és a múlt
Ott állsz középen
Egy letűnt világ emlékeit őrzöd
De hosszú még az út

Halk nyári zápor
Az álmok sűrű esőcseppjeit
A lelked fogja fel.
Jó ez az érzés
De a jelen ott van
Minden álmod végén
Az eső nem mossa el

Ébredj fel!
Sohase gyúl ki a fény.
Ébredj fel!
Nem tisztul ki a kép.
Ébredj fel!
Tudod, nincs remény.
Ébredj!

Tükörben arcod harcot kémlel
Meredek a lejtő
Nem vagy kivétel
Nagy könyvben 2000 éves az írás

Fejed fölött a vakító kékség
Porszemmé lett mindenség
Hanyatlásból már nincs kiszállás

Halotti beszéden áldás lehet
Imádság helyett a pap csak nevet
Félrevert harangok zúgnak sírást
Halott az élő, élő a halott
Az apokaliptikus katarzis alatt
Ordítva halomba öljük egymást

Játék, árnyjáték vár rád
Fájó, mégis édes kínhalál

Becsapod magad,
Az álmokkal áltatod magad
Becsapod magad,
S reggelre semmi nem marad
Amikor az álommal szállsz,
Innen elszakadsz
Amitől a szebbet várod,
Mindig elmarad

Járhatatlan úton járva
Meghalsz és újjászületsz
Tegnapról mára
Lebegve a végtelenben
Miért jó ez így?
Érthetetlen!