Éden?

Nincs már bűn a Földön
Mit még ne hurcolnánk,
Messze már az első csábítás,
Isteni idegpályán
Az utolsó fonál,
Érezzük, most betelt a pohár.

Nincs remény, büntetésünk életünk volt,
Nincs idő, hogy kimondjunk utolsó szót.

Bíbor színű égen
Sötét éj-madár
Karmaival bárhol sebet váj,
Esőszag a szélben,
Villogó határ,
Moraj, mennydörgések hangja száll.

Nincs remény, büntetésünk életünk volt,
Nincs idő, hogy kimondjunk utolsó szót.

Érezzük, hogy vége,
Innen nincs tovább,
Félelmünkben iszunk még egy áldomást.
Az Ég szemébe nézve
Széttárt karral áll,
Halálos viharra vár egy haldokló világ.

Vihar előtt a csend,
Végzetes erők fent,
Szánkból nem jön hang,
Szívünk is kihagy,
Várjuk a végső percet,
Lelkünkben száz szú perceg,
Nézzük az első cseppet,
Mely felsebzi a lelket.

Nem! Fáj! Éget már...
Nem! Fáj! Vége már...

Nincs remény, büntetésünk életünk volt,
Nincs idő, hogy kimondjunk utolsó szót.

Nézd meg hát, újból érezd át
A Sorsfelhő minden villámát!

Sok minden veszett az éjjel,
De egymás mellett áll
Az utolsó élő emberpár,
Újra kezdhet mindent
Ébredve álmából,
Újraindul minden, most a Pokoltól...