A túlsó part

Ez az út, ez a vágy, ez a lét, ami hozzá hajt-,
hát kérlek, ó, Uram, ne hozz rám bajt!

Valahol -egy holnap rejtekén -
majd szerelem vigyáz rám.
Valahol - a percek mentén-
elfogy ez a mély magány.

Minden szigorú csöndből egyszer kijut a szó,
mert mindig jön egy változás-,
így tudom, hogy végül kiköt ez a hajó:
nincs örök utazás...

Hallgat róla a szél, a víz, a tűz, fa és kő-,
de szívem azt súgja,hogy vár, kit várok rég kölzel az idő.

REFR.:
Ez az út, ez a vágy, ez a lét, ami hozzá hajt-,
hát kérlek, ó, Uram, ne hozz rám bajt!
Csak egy Hold, csak egy Nap, csak egy szív, ami úton tart-,
hát súgd, hogy létezik a túlsó part!

Valahol- az árnyak tengerén-
Fény Földje vár reám.
Túljutok az Ártók Rendjén,
átvezet egy csók, talán...

És a Szigeten élek, 'míg a szerelem él,
s a felhők fölé emel-,
'míg létem végül majd világot cserél,
ha hazahív egy jel...


Hallgat róla a szél, a víz, a tűz, fa és kő-,
de szívem azt súgja,hogy vár, kit várok rég kölzel az idő.

Refr.