Ahogy a hősök...

Sosem ismerted a szülői házat,
Családi idill: apád veri anyádat.
Látod, de ellene semmit sem teszel,
nem segít senki sem csak a Csend felel.

Az elfojtott Fájdalommal harcolsz belül,
Egy megsárgult, régi kép előkerül.
Az ismert érzés újra rád talál,
Szíveden sebet vág a gyilkos Magány

Ahogy a hősök a porba hullnak,
Ahogy az emberek eltipornak,
Ahogy az éveid sorra múlnak,
Tűrj!!!

De mindig melletted áll a baráti kör,
A néhány régi társ, a zene és sör.
Az alagút végén felcsillan a fény,
Hogy Te is egy teljes életre születtél.

A Megalkuvás folyója az élet,
Ezért áldozod fel a jót és szépet.
A szavak mögé bújsz el merészen,
És onnan látva röhögsz az egészen:

Ahogy a hősök a porba hullnak,
Ahogy az emberek eltipornak,
Ahogy az éveid sorra múlnak,
Tűrj!!!