Az ember tragédiája

Égzengés és villámcsapás,
Az Édenből kiűzött Ádám
Elindult, hogy megismerje a sorsát.

Az ördög oldalára állva
Koronként végigjárja
Az emberiség történelmét.

Nem tudja még mi vár rá,
Mennyi kín és hány halál.
Lelkesíti minden szó,
Szívében még él a jó.

Követte a világ sorsát,
Érzett kínt, látott tivornyát,
De nem találta sehol sem a helyét.

Forradalom, pestisjárvány,
Bolyongva a világ hátán,
Ádám lassan elvesztette hitét.

Az Ördög lassan célhoz ér,
Ádám már semmit sem ért,
Léte céltalánná vált,
Társnak hívja a Halált.

Mindent láttam, elég volt már!
Pusztuljon el hát a világ!
Nem érdemli meg, hogy tovább éljen…

Küzdöttem, de most már elég,
Minden széthullt, nincs menekvés!
Nincs értelme már tovább élnem…

Nézz rám, hívlak, ne hagyj el,
Magad mellé emlej fel,
Mutass utat, mit tegyek
Segíts kérlek Istenem!