Emlék

Szerelemnek hívtalak,
és hazdutam, hogy élhessek.
Lámpafény vagy és gyertya lángja.
Téged idéznek utcák s padok,
de ezekbe én már nem kapaszkodom.

Akartam rég a szádat,
hogy ne legyen bennem ború.
Bár lényem ellenedre van,
szavaim végleg belemosnak
szép testedben minden alagútba

Én leszek aki nem kellett neked,
Aki sok volt és kevés lett.
Én leszek aki belőled szól végleg,
Akit soha többé el nem érhetsz.

Maradok ami vagyok,
versek és elvesztegetett
szeretteljes mondatok.
Emléknek lenni kevés talán,
de elvesztettél egy őrült éjszakán.

Bárcsak fájna a nevem,
ha néhanapján kiejted,
de nem boldogít már a szenvedésed.
Csak rám gondolsz és ráébredsz majd,
hogy engem nem felejthetsz el soha.

Én leszek aki nem kellett neked,
Aki sok volt és kevés lett.
Én leszek aki belőled szól végleg,
Akit soha többé el nem érhetsz.

Értelmetlen lehetett,
ami megesett hajdanán,
csókjainkat el is feledted.
Ami maradt, a csönd utánam
Beléd mar és a bánatba belehal.

Ára van terveinknek,
én buktam tieidért.
Tűnt percek benned rejlenek.
Veled leszek minden hajnalon,
ha zokogsz, mikor eszedbe jutok.

Én leszek aki nem kellett neked,
Aki sok volt és kevés lett.
Én leszek aki belőled szól végleg,
Akit soha többé el nem érhetsz.